Itt a 4. rész. Remélem tetszeni fog.:) Komizzzatok! Hát ez a rész elég romantikusra sikeredett.:)
Jó olvasást!:)
Félve, de kimentem.
-Szia!-mondtam halkan.
-Szia Dacota!-pattant fel.
-Hívj csak Dacy (ejtve: Déjci)-nek!-mosolyogtam.
-Oké.-mosolygott.
-Na? Indulhatunk?
-Persze!
Elindultunk......
Elindultunk, de a hotel előtt meg is álltunk.
-Ennyi? Idáig jöttünk?-néztem rá kérdően.
*nevet*-Nem. Csak megvárjuk a srácokat!
-Srácok? Milye...jaa!
Igen.-mosolyog.
*5 perc múlva*
-Ééés? Mikor jönnek?-türelmetlenkedtem.
-Nem tudom. Már itt kéne lenniük.-nézett az órájára.- Addig elmenjünk fagyizni?-mosolyog.
-Mehetünk.-vontam vállat.
Elmentünk a parkba. Ott kértünk két fagyit, amit Zayn fizetett.
-És amúgy mi is a teljes neved?-kérdezte.
-Dacota Anne Ayala.
-Szép neved van!
-Köszi!-mosolyogtam.
-És neked?-nevettem.
-Na várj! Mivel nem igazán volt felhőtlen a megismerkedésünk, ezért kezdjük előröl.-mondta.
-Rendben!-mosolyogtam.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, az én nevem Zayn Jawad Malik.-hajolt le, és csókolta meg a kezem, mint valami ő felség. Én csak nevettem.
-Úgy szint! Az én nevem, Dacota Anne Ayala.-nevettem és pukedliztam.
-Te nagyon hülye vagy!-nevettem.
-Ez szíven szúrt!-állt meg, de utána ő is elnevette magát.
-És hány éves vagy?-kérdezte.
-18, de augusztusban leszek 19.-válaszoltam. -És te?
-Én 19, de Januárba 20.- nevetett.
-Értem. Most én kérdezek előbb!-mondtam.
-Kérdezz!
-Ööhhm...mondjuk.....nem...nem tudok.
-Akkor majd én.
-Hány kérdésed van?-néztem rá.
-Ha te azt tudnád!-nevetett.
-Na halljuk!
-Van most barátod?
Hát nem épp erre számítottam.
-Nincs.-mondtam egyszerűen.
-Egy ilyen gyönyörű lánynak?
-Hát szerintem nem vagyok olyan gyönyörű, de azért köszönöm!.-mosolyogtam.-És hát nincs. Ez van. A sok utazás miatt nem is nagyon lenne rá időm.
-Mi? Miért? Hova szoktál te utazni?
-Hát így körbe járjuk a földet Katy-vel és a tesómmal Richy-vel.
-Áhh értem. És mi van a sulival?
-Hát oda is járunk, de már csak ezt az évet kell végig csinálni és vége.-magyaráztam.
-Áááá...értem.
-És ti? Úgy értem nem rohannak meg minden nap titeket a őrült rajongók?
-Öööh..mi magántanulók vagyunk. Nem..igazán lenne jó ötlet suliba járni.-nevetett.
-Hát nem.-nevettem.
-De azért hiányzik.....
-Mi?
-Hogy én is egy egyszerű 19 éves srác legyek. Nehogy félre érts, nagyon szeretem a srácokat, olyan, mintha a tesómék lennének. Csak ez a sok nyomás ami ránk nehezedik. Mindennap fellépés, vagy dedikálás, vagy ilyesmi.-magyarázta.-De ezt se értsd félre, mert nagyon szeretjük a rajongókat, hisz nekik köszönhetünk mindent! Imádjuk őket, viszont ha nem sikítanának, ahányszor meglátnak....
-Nyugi értem én!-löktem meg a vállát, nevetve.-És ma hogy-hogy nem kell sehova mennetek?
-Szabit kaptunk a nyárra.-vigyorgott.-Úgy hogy csak a tiéd vagyok!-kacsintott és átölelt.
Én csak nevettem.
Ahogy így beszélgettünk, el kezdett esni az eső. Esni? Szakadni. Nyári zápor.
-Gyere! Az én házam közelebb van!-húzott maga után és rohantunk az eső elől.
Tényleg közel volt. Olyan 20 perc.
*Mikor megérkeztünk.*
-Ez volt neked közel?-néztem rá.
-Hát közelebb volt, mint a szálloda. -nevetett.
-Nem vicces. Bőrig áztam.-mormogtam.
-Na gyere! Szárítkozz meg!-nyitotta ki az ajtót.
Nem akartam, hogy azt higgye, hogy ő egy sztár, és milyen gyönyörű háza van, akkor itt fogok majd ugrálni meg dícsérni halom számra a házat.
-Szép ház.-ennyit mondtam.
/Zayn szemszöge/
Nagyon csípem ezt a csajt. Nem az az..."Azta Zayn Malikkal beszélgetek!"-hanem tök egyszerű, lehet vele beszélni, vicces, és gyönyörű...
-Örülök, hogy tetszik!-mosolyogtam.
-Nem mondtam.-mondta komolyan.-Csak hülyülök.-nevette el magát.
Én is nevettem.
/Dacota szemszöge/
Tetszik, hogy nem vár többet, hogy nem sztároskodik. Egy egyszerű srác, akivel lehet dumálni.
-Kérsz valamit inni, enni?-kérdezte.
-Előbb inkább megszárítkoznék.
-Nyugodtan.-mosolyog.
-Merre van a fürdő?
-Fent az emeleten, balra van egy fehér ajtó.
-Igen?
-Na az nem az!-nevetett.
Én csak rányújtottam a nyelvem. -De most komolyan! Merre?
-Azzal az ajtóval szemben!
-Kösz.
Felmentem, és.....akkor jutott eszembe, hogy nincs váltó ruhám.
-Öööö.....Zayn!
-Igen!-nyitott be az ajtón.-Ohh-nevette el magát, mikor meglátott egy szál törölközőben.
-Ne nevess! Inkább adj valami ruhát lécci!
-Hozom!-kuncogott.
*2 perc múlva*
-Ez jó lesz?-mutatott fel egy kockás inget, meg egy csőnadrágot.
-Persze!-vettem el tőle- És köszi!
-Szívesen!-kacsintott.
Fel vettem és lementem, ahol Zayn a konyhában ügyködött.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kíváncsian.
-Csinálok ebédre egy kis makarónit. Mit szólsz?-nézett rám.
-Hát, ha nem szúrod el, amit kétlek, akkor igen.-nevettem, ő meg bevágta a durcit.
-Óóóóó Zayn....Mivel engesztelhetlek ki?-csipkedtem az arcát, mint valami kisgyereknek, és gügyögtem neki.
-Lehet egy kívánságom.-emelte fel a fejét.
-Jó....De mi?-néztem rá rosszat sejtve.
Ekkor ő magával szembe fordított, és átölelte a derekam.
-Ez!-mondta, majd megcsókolt.
Mivel nagyon tetszett ez a kis "kívánság" én sem ellenkeztem, ezt pedig azzal nyilvánítottam ki, hogy átöleltem a nyakát, és egyik kezemmel a tarkóját simogattam, a másikkal meg dús hajába túrtam bele.
Mikor levegő vétel hiányába szétszakadtunk, mind ketten csak vigyorogtunk. Ő eltúrta a szemembe lógó hajtincset, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Nagyon jól indult a délután és még jobb lett mikor.....


.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)

.jpg)

.jpg)

.jpg)
.jpg)
.jpg)


